A gliobastoma molekuláris osztályozása

Abstract

Bevezetés. A glioblastoma (GBM) a World Health Organization (WHO) szerinti IV-es grádusú glioma. A jelenlegi standard műtéti, kemo- és sugárterápia mellett a medián túlélés szerény (12-15 hónap). Verhaak és munkatársai (2010) integrált genomikai és transzkriptomikai elemzések alapján 4 molekuláris GBM alcsoportot különítettek el: klasszikus, mezenhimális, proneurális, valamint a nemrég visszavont neurális alcsoportot. Azóta további előrelépések történtek a GBM molekuláris tulajdonságainak feltárása érdekében. Ennek ellenére a betegség terápiájában a mai napig nem történt jelentős áttörés. Hipotézis és célkitűzés. Tanulmányunkban feltételeztük, hogy rutin patológiai és molekuláris módszerekkel klinikai mintákon reprodukálhatóak a fenti tudományos eredmények. Azt vártuk, hogy formalin-fixált, paraffinba ágyazott (FFPE) mintáink immunhisztokémiával és piroszekvenálással nyert eredményeit statisztikailag elemezve el tudjuk különíteni a The Cancer Genom Atlas (TCGA) által javasolt GBM molekuláris alcsoportokat, valamint korrelációt tudunk kimutatni a tumor molekuláris profilja és biológiai tulajdonságai között. Végső célul pedig azt tűztük ki, hogy egy új, egyszerűsített molekuláris panel kifejlesztésével segíthetjük majd a tumor prognózisának előrejelzését és a terápiás döntéshozatalt is. Anyag és módszer. A Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Patológia Osztályán 2000 óta archivált 112 beteg 127 FFPE GBM mintáját használtuk fel. Immunhisztokémiával nyolc markert vizsgáltunk meg (GFAP, NF-1, EGFR, EGFRvIII, ATRX, P53, IDH-1R132H, CD133). A kapott eredményeket manuálisan és digitalizált formában értékeltük. Az IDH-1R132H esetében piroszekvenálást is végeztünk. Eredményeinket statisztikai módszerekkel elemeztük (hierarchikus klaszter analízis, Coxregresszió, Kaplan-Meier analízis, Kruskal-Wallis és Khi-négyzet próba). Ezen kívül a GBM molekuláris profiljának időbeli szekvenciális változásait megvizsgáltuk egy kisebb, hosszmetszeti kohortban. Eredmények. Az IDH-1 státusz tesztelését követően az IDH-1 vad típusú minták jól elkülöníthető további alcsoportokra voltak oszthatók az EGFRvIII mutációs státusz, majd az NF-1 expresszió kiesés szerint. A többi markerünk érdemben nem befolyásolta az eredményeket. A klinikai adatok bár statisztikailag nem szignifikánsan, de tendencia jelleggel határozottan korreláltak az általunk létrehozott molekuláris alcsoportokkal. A hosszmetszeti kohort szekvenciális mintáiban a molekuláris alcsoportok fennmaradását figyeltük meg, de még e kevés markerrel is kimutatható klonális evolúció jeleivel. Diszkusszió. Elemzésünk megerősítette az IDH-1 mutációs státus meghatározásának jelentőségét, melyet a WHO 2016-os glioma klasszifikációs revíziója is kiemelt. Azonban munkánk további molekuláris alcsoport meghatározás klinikai lehetőségét is igazolta. Már három markerrel (IDH- 1R132H, EGFRvIII, NF-1) sikerült a teljes beteganyag 2/3-át alcsoportokba sorolnunk, amelyek átfedtek a TCGA proneurális, klasszikus és mezenhimális alcsoportjaival. Az alcsoportok arányai is tükrözték a TCGA eredményeit. A klinikai adatok tendencia jelleggel korreláltak az alcsoport profilokkal, a korábbi megállapításokhoz hasonlóan. Egy prospektív tanulmányban nagyobb betegszámmal eredményeink megerősítésére törekszünk, melyet követhet egy molekuláris panel kialakítása és annak mindennapi klinikai alkalmazása.