Integrálódó Alkotmányjog. Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság alkotmányos rendszerének kapcsolata

Abstract

Az európai integráció folyamata számos alkotmánytani elvvel, intézménnyel, dogmával kapcsolatban készteti és kényszeríti a tudomány képviselőit a fogalom- és viszonyrendszer újraértékelésére, korszerűsítésére. A „Szerződés az Európai Alkotmány létrehozásáról” című tervezet antik mottójának, illetve Mancini és Weiler idézett polémiájának központi eleme a demokrácia elve, de a téma exponálásához választhattam volna az „alkotmány”, a „szuverenitás”, az „állam szerepe”, az „emberi jogok” vagy a „közhatalom” problematikájához kapcsolódó, a megközelítési lehetőségek sokféleségét érzékeltetető gondolatfüzért. Nem tudom, Weilernek, Mancininek vagy Thuküdidésznek van-e igaza, nem is kívánom eldönteni. Hozzám Weiler álláspontja áll közelebb, ezért hoztam hangsúlyosan utolsó helyen. Nem az értekezés mottójaként választott idézetek tartalma a lényeges, hanem a vitából leszűrhető következtetés, miszerint a szakkifejezések tartalma rendszerint plurális jellegű. Az alkotmányjog-tudomány feladata „csupán” annyi, hogy rugalmas és korszerű foglalatot biztosítson, értelmezési keretet adjon a jelenségek elméleti és praktikus tartalmi magyarázatához, de úgy, hogy a „lényeg” tekintetében konszenzuson alapuló orientációs bázist jelentsen. Ettől kezdve úgyszólván mindegy, hogy valamely elv, intézmény vagy fogalom célként, eszközként, alanyként vagy állítmányként szerepel mondatainkban. Az ún. európai (integrációs) alkotmányjog fogalmi kultúrája alakulóban van, kihívást jelent a klasszikus alkotmányjogi dogmatika számára.