21. századi pályakép mozaikok: Válogatás a Kárpát-medence magyar tannyelvű pedagógus nemzedékeinek neveléstudományi tárgyú írásaiból

Abstract

Oktatói-kutatói pályán különös öröm ifjabb generációk írásain keresztül megismerni szakmai látásmódjukat, értékeiket, prioritásaikat, érdeklődésükből fakadó kutatási törekvéseiket, irányaikat. Így van ez a pedagógusképzés és a neveléstudományok metszetein is – minden képzési szinten. Hangsúlyos, hogy a közlés nyelve magyar – hiszen e hazánkban magától értetődően képzésre és kutatásra egyaránt alkalmas szakmai nyelvhasználat a Kárpát-medence egyes régióiban koránt sem kézenfekvő vagy feltétlenül adott lehetőség. Jelen gyűjteményes kötetünkben arra teszünk kísérletet, hogy e történelmi – területi egység négy magyar ajkú kutatói műhelyének írásain keresztül hallassuk az új generációk alap-, mester-, és doktori képzési szinteken egyaránt felrezdülő hangját, s ezáltal lehetőséget teremtsünk a párhuzamok érzékeltetésére, a nemzetközi kutatói kapcsolatteremtésre az újabb nemzedékek képviselői számára 17 szerző írásán keresztül. E négy műhely origói a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Beregszászról, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete Kolozsvárról, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara Szabadkáról, valamint a kötetgazda Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Neveléstudományi Intézete (PTE BTK NTI). A szerkesztői sorrend nem a véletlen műve: első helyen szerepel az a szerzői triász, akik az őket érintő kurrens geopolitikai helyzetben is tollal (billentyűzettel, netán érintőképernyőt használva az írásbeli alkotáshoz) vívják harcaikat a magyar nyelvi oktatás, a tantárgyi – nem fegyveres – vetélkedések és az osztálytermi társas viselkedés színterein. Szerkesztőtársaimmal együtt tevékenységüket méltatva, együttérzésünket kifejezve kívánjuk Számukra megkezdett munkájukhoz szűkebb pátriájukban, Kárpátalján a békés folytatás lehetőségét! Erdélyi kollégáink hat írása közt is találhatunk konfliktuskezelésre, illetve magyar nyelvhasználatra irányuló vizsgálatokat. Fókuszba kerül a játékosítás egyéni és csoportos lehetősége, illetve tantárgyhoz kötött megjelenése, valamint a robotika óvodai-, és az online tér alsó tagozatos tanulók közt lehetséges használhatósága. Az újvidéki alkotók kvartettjéből hárman is a digitális diáklét különböző megnyilvánulási formáit vizsgálják, ugyanakkor ez az a szerzői kör, ahonnan az egyetlen régmúltba tekintő, neveléstörténeti tárgyú írás is szerepel a tanulmányok közt. Pécsi szerzőink hűen demonstrálják, hogy a tanárképzésben, valamint diszciplináris neveléstudományi mesterképzésben résztvevőként egyaránt lehetséges a bekapcsolódás a kutatóvá válás folyamatába. Munkáik képzési reflexiókat csakúgy tartalmaznak és tükröznek, mint tanulói képességfejlesztést, illetve a befogadó szemléletet. A PTE BTK NTI kutatói és képzési dimenzióiban a dialógus, a diverzitás, a multiperspektivitás és az inklúzió csaknem egy évtizede deklaráltan is létező, olykor egymással átfedő fókuszok. Jelen kötettel e dimenziók érvényességének megjelenítésére nem csupán műhelyünkön belül, hanem azon túl is vállalkoztunk.