Az értelmi fogyatékos gyermekről és felnőttről alkotott mentális kép alakulása – az elzáró, gyógyító és fejlesztő intézményrendszer tükrében – a kezdetektől a 19. század végéig

Abstract

A disszertáció alapját képező kutatás fő témája az értelmi fogyatékos gyermekről és felnőttről alkotott társadalmi meghatározottságú mentális kép, az „értelmifogyatékosság-kép” története. A gyermekkor- és mentalitástörténeti nézőpont szerinti rekonstrukciót a rendelkezésre álló forrásanyag alapján, az antikvitástól a 19. század végéig végeztük el. Célunk volt, hogy a kutatás során feltárt elsődleges és másodlagos források analitikus elemzése és komparatív értelmezése után szintetizáló elemzést nyújtsunk az értelmi fogyatékosság-képek történeti korszakonként változó és az adott korszakban egymás mellett is létező variánsairól. A gyermekkortörténeti-mentalitástörténeti kutatás társadalomtörténeti és intézménytörténeti összefüggései indokolttá tették, hogy kutatásunkat kiterjesszük az értelmi fogyatékos emberek és más, a társadalmi többség által stigmatizált személyek elzárására, gyógyítására és fejlesztésére létrejövő intézményrendszer kialakulásának és differenciálódásának történetére is. Az intézménytörténeti hátteret a kezdetektől (a „bolondok” kategóriájába sorolt differenciálatlan embertömeg elzárására létesített asylumok megjelenésétől) a 19. század végéig rekonstruáltuk. Addig, amíg Európában megkezdődött az értelmi fogyatékos személyek befogadására és fejlesztésére szánt intézmények institucionalizációja.