A MEGVÁLTOZOTT DIVATFOGYASZTÁS TEORETIKUS FOGALMAI ÉS FOGYASZTÓI ATTITŰDJEI

Abstract

divatfogyasztás a fogyasztás sajátos területe, ahol a racionális és az irracionális, az élmény- és a presztízs-fogyasztásrendhagyó módon ér össze. Így a fogyasztáskutatás általában a sajátlagosságot hangsúlyozza – annak elismerésével,hogy a presztízsfogyasztás formáit általában a divatjavak által tudjuk leírni, modellezni.Miközben ez a terület hagyományosan a növekedésre és a tervezett többlettermelésre fókuszált, az elmúlt időszakbanaz iparágat ért külső és belső kritikák, az ökológiai aggodalom hatására egyre erőteljesebben fogalmazódikmeg a nemnövekedés fogalma szerint elképzelt ruhakultúra kialakításának igénye. Itt a ruhakultúra a divatkultúrafogalma helyett áll. Tansy Hoskins divatújságíróé az a javaslat, hogy érdemes lenne a nem-kapitalista öltözködésirendszerek logikáját használni arra, hogy a divatot kimentsük a jelenlegi problematikusan válságos állapotból(Hoskins, 2022). Hoskins részletes kórképet ad az iparágon belüli működések fenntarthatatlanságáról. Fogyasztóiszempontból a legfőbb probléma szerinte is az, hogy az iparág a túlfogyasztásra kondicionálja a fogyasztóit, így anem-fogyasztás, újrahasznosítás, körkörös felhasználás stb. működési modelljei az egyéni tervezői és fogyasztói felelősségreapellálnak.