A mese szimulációja. A modern mese parafrázis morfológiai és receptív vizsgálata

Abstract

Gyakorló pedagógusként munkám során mindennapi kapcsolatba kerülök gyerekekkel, felnőttekkel és olyan „majdnem” felnőttekkel, akiktől magam is sokat tanulok a pedagógiai gyakorlaton szerzett élményeikből. Tanulom a gyorsan változó világ átalakuló értékrendjét, és ezzel együtt (egy kicsit tehetetlenül is) szemlélem, hogy mennyire változnak a gyerekek, szemléletük, preferenciáik, gondolkodásmódjuk. Azokon a könyveken és meséken nőnek fel, melyek ott sorakoznak a könyvesboltok polcain, címük a jól ismert klasszikus meséket, történeteket idézik fel, tartalmuk azonban többnyire alulmarad az elvárt színvonaltól. Ezekből a művekből kell(ene) válogatnunk, hogy az esti mesére és a tanórára valót megtaláljuk, persze csak ha tudunk. Mivel angol tanítók képzésében veszek részt már több évtizede, így gyakorlati munkám során is fontos, hogy meg tudjam ítélni és meg tudjam mondani hallgatóimnak, melyik meséhez érdemes egyáltalán közelíteni, illetve hogyan közelítsünk a modern átiratokhoz, ha azokat a tanítás során használni szeretnénk és élvezetes olvasmányon keresztül kívánunk egy történetet megismertetni. Kísérletet szerettem volna tenni arra, hogy megmutassam, hogyan „építkeznek” a mesei átiratok. E folyamat során kíváncsi voltam arra, hogy az átiratok milyen módon kategorizálhatóak, morfológiai bontás segítségével a klasszikus történetek modern átiratai hogyan modellálhatóak. Nyomon szerettem volna követni azt a jelentéstartalmat is, mely az átírás folyamán megőrződik, illetve (ami talán még fontosabb) elvész. Munkám második része a befogadóra – jelen esetben a gyerekekre – fókuszált. Egy elővizsgálati kutatás során a gyerekek a mesék tetszéséről vallottak, majd az előkutatást követő felmérések után a meseátirat-kategóriák tetszéséről nyilvánítottak véleményt.