Önkormányzati integráció és helyi közigazgatás

Abstract

A társadalom területi tagolódásának egyik lényeges megjelenési formáját képviselik a területi-települési viszonyok, melyek irányításában a közigazgatási jognak és egyáltalában a jogi szabályozásnak kiemelkedő szerep jut. Az önkormányzatok létében a területi közigazgatás-szervezés egyik alapfogalmát megtestesítő decentralizáció fejeződik ki. Ezt kiegészítőleg az önkormányzati szintek egymáshoz való viszonya, illetőleg a feladat- és hatáskör-telepítés szabályai a szubszidiaritás eszméje által meghatározottan alakulnak. E két alapelv a központi hatalom és a területi szintek közötti hatalommegosztás vertikális dimenziójába illeszkedik, míg az önkormányzati integrációs formák, különösképpen pedig a társulások horizontálisan értelmeződnek az államszervezet felépítésében. Az önkormányzatok közötti formalizált együttműködések tehát a dezintegráció áthidalásának szerepkörében hatékonyságot, rugalmasságot és magasabb szakmai színvonalat kölcsönözve kapcsolódnak a hierarchikus rendez őelvekhez. Valamennyi esetben a végső cél a szétforgácsolt erők egyesítése. A községek, városok egymáshoz való viszonya az önkormányzatiság lényegében akként fejeződik ki, hogy a benne foglalt közfunkciókat saját közigazgatási területén és saját népességére vonatkozólag minden önkormányzat saját szervei által maga teljesíti. Ettől az alapesettől csak akkor van mód eltérni, ha a községek a helyi közügyeket valamely oknál fogva egyáltalán nem tudják ellátni, vagy pedig ellátják, de nem a közérdek által megkövetelt módon. Az ilyen helyzetben lévő önkormányzatok – kevés eséllyel – az államhoz fordulhatnak kiegészítő forrásokért, vagy megállapodásra lépnek egymással abból a célból, hogy akár egy vagy több, akár pedig minden helyi érdekű közszükségletüket egyesült erővel elégítsék ki.