Mentalizációs deficit szkizofréniában

Abstract

Az elmúlt években jelentősen meg növekedett az érdeklődés a szkizofrénia neurokognitív aspektusa és a betegség kimenetelét befolyásoló tényezők iránt. Az elmúlt évtized második felének intenzív neuropszichológiai kutatásainak metaelemzéseiből az is kiderült, hogy a neurokognitív deficitek mutatják a legkifejezettebb összefüggést a betegség funkcionális kimenetelével. Különösen a végrehajtó funkciók, a munkamemória, a verbális memória és a figyelemi funkciók szerepe tűnik kiemeltnek. Az elmúlt évek során az is világossá vált, hogy mindezen folyamatok és összefüggések között a szociális kogníció egyfajta mediáló szerepet tölt be. A szociális kogníció problematikus volta az egyik alapjellegzetessége a szkizofreniform megbetegedésnek. A prospektív és retrospektív vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy a szociális működés deficitjei már jóval a betegség jelentkezése előtt is jelen vannak. Ezek alapján kézenfekvő az a következtetés, hogy a szociális kogníció területén észlelhető deficitek a betegség premorbid vonásai, melyek a szkizofrénia szempontjából vulnerábilitási faktoroknak tekinthetőek. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a szociális funkcionálás zavara a szkizofrénia központi viselkedési jellegzetességének tekinthető. Bármely beavatkozás, pszichológiai vagy farmakológiai, mely befolyásolja a szociális működést, döntő fontosságú lehet a betegség kimenetele szempontjából. A tudatelmélet vagy más néven mentalizáció központi szerepet játszik a szociális kognícióban. A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk mások mentális állapotát megbecsülni, ezáltal szándékot, vágyat, vélekedést, érzelmeket tulajdonítani nekik. Autizmusban mutatták ki először a mentalizációs készségek sérülését. A szkizofrénia kutatásában a kilencvenes évek második felében kezdődtek intenzív vizsgálatok, melynek eredményeként ma már elmondható, hogy szkizofréniában mentalizációs deficit van jelen. A jelenleg elfogadott álláspont szerint ez a deficit, szemben például az autizmussal, késői kezdetű, azaz a kritikus tudatelméleti készségek fejlődése rendben lezajlik, de a későbbi életévek során elvész a tudatelméleti készségek feletti kontroll. Vizsgálatainkban a szkizofréniában észlelhető mentalizációs zavar bizonyos aspektusainak tisztázását tűztük ki célul. Elsősorban azt vizsgáltuk, hogy a mentalizációs zavar magához a betegséghez kapcsolódik-e (azaz „trait” jellegű, vagy csupán annak akut fázisához kötődik, azaz „state” jellegű), hogy milyen összefüggést mutat a nyelvi- és neurokognitív készségekkel, és hogy miként befolyásolja a páciensek életminőségét.