Fiatalkorúakkal szemben elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmény vizsgálata Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Abstract

Bevezetés: A nők és a gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszakos bűncselekmények világszerte elrettentő mértékben szaporodnak. Hazánkban eddig nem készült olyan szexuális bántalmazás gyakoriságát vizsgáló populáció-alapú tanulmány, mely mind a leányok, mind a fiúk elleni bűncselekményeket vizsgálta. A szexuális bántalmazás pontos előfordulásának ismerete és a gyermekek elleni erőszak megfelelő orvosi és jogi megközelítésének megteremtése alapvető egészségügyi, társadalmi és nemzeti követelmény. Célunk, hogy a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elleni küzdelem sikeressé tételének érdekében a bántalmazott gyermekek orvosi és jogi ellátásával kapcsolatos aktuális, pontos információkat összefoglaljuk, és a legfőbb teendőket felvázoljuk. Módszer: Dolgozatunkban a 2000. január 1. és 2015. december 31. között a megye kórházaiban szexuális bántalmazás gyanúja miatt megjelent 18 éves kor alatti leányok és fiúk adatait elemeztük. A munkánkat a vizsgálati periódusban az adatok retrospektív gyűjtésével végeztük. A szexuális bántalmazásnak kitett leányok és fiúk kórtörténeteit kiemeltük, a bűncselekményt és annak körülményeit elemeztük, és az eseteket a bírósági eljárás végéig követtük. Eredmények: A vizsgált 15 év alatt 400 leány és 26 fiú került ellátásra a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye négy kórházának szakrendelésein nemi erkölcs elleni bűncselekmény elszenvedése miatt. A lány áldozatok többsége (178) a 11-14 éves korosztályba tartozott, 56% tanuló volt. Fiú áldozatok 46,2%-a 10 éves vagy fiatalabb korosztályba tartozott, ugyancsak tanulók voltak. Elkövetők többsége mindkét nemben ismerték az áldozatot, az esetek 30-35%-ban ismeretlen elkövetővel állunk szemben. A kórházba kísérő személy esetén, fiúknál az édesanya volt az esetek 34,6%-ban, míg lányoknál 50%-ban a rendőrség. Az elkövetés és a vizsgálat között eltelt idő hosszát vizsgálva, a két nem között eltérő volt, mely szignifikáns különbséget mutatott. Fiúk 73,1%-a 72 órán túl került ellátásra, míg lányok esetében 24,5%-ban azonnali, sürgős ellátás, 37,5%-ban 72 órán belüli ellátást tudtunk biztosítani. Gyakoriságot elemezve a bántalmazás fiúk esetében 69,2%-ban lányoknál 80%-ban egyszeri cselekmény volt. Típusa szerint fiúknál 46,2%-ban analis közösülés, 53,8%-ban fajtalankodás történt, fizikai bántalmazás nélkül. Lányok esetében 54,8%-ban hüvelyi behatolás, 41,0%-ban fajtalankodás, 3,5%-ban anális behatolás történt, melyet 3,75%-ban fizikai sérülés is kísért. A cselekmény helyszínét figyelembe véve, mindkét nem esetében többségében, az áldozatok otthonában történtek, időpontját tekintve legtöbbször délután és este. Lányok esetében terhességi teszt csak 4,2%-ban történt, mely 3,0%-ban pozitív lett. Laboratóriumi vizsgálat fiúknál 1 alkalommal, lányoknál 117 alkalommal igazolták spermium jelenlétét. Az eseteket 48,1%-ban követte feljelentés, büntetőügyi eljárás. Jogerősen elítéltek aránya 9,6%. Következtetés: Megyénk fiatalkorú leányaira vonatkozó szexuális abúzus gyakoriságának adata bár alacsonyabb, de nem tér el szignifikánsan 8 ország adataitól. A gyermekek védelmére és a későbbi jogi eljárás sikere érdekében elengedhetetlen a szakmailag korrekt és precíz diagnosztika, a terápia, és a leletek pontos dokumentációja.