Kockázatmérés és -kezelés

Abstract

Ez a jegyzet a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának pénzügyi mesterképzésén oktatott „Kockázatmérés és -kezelés” c. tárgy ismeretanyagának elsajátítását hivatott elősegíteni. A Kockázatmérés és -kezelés külön tantárgyként a 2009/2010-es tanévben jelent meg először a pénzügyes hallgatóknak szánt kötelező tárgyak között a Pécsiközgázon. Mindezzel - az új mesterképzés tervezésében - arra az igényre - és egyben kihívásra - reagáltunk, amelyet a pénzügyi piacok globalizálódása, a rendkívül gyors, és gyakran „szabályozatlan” termék-innováció támaszt a kockázatkezelésért felelős döntéshozókkal szemben. A kockázatkezelés külön funkcionális területként való létrehozásának és körültekintő működtetésének szükségességét a pénzügyi intézményeknél, befektetési bankoknál és biztosítótársaságoknál mi sem indokolja jobban, mint a 2007 nyarán, az amerikai jelzáloghitelek piacáról kiinduló, majd rövid idő alatt világméretűvé szélesedett válság. Ez felhívta a gazdasági döntéshozók figyelmét a kockázat megfelelő értékelésére, a pénzügyi tranzakciók átláthatóságának növelésére, valamint a pénzügyi szféra szabályozásával együtt járó megnövekedett felelősségre. A szakterület oktatásba történő „beépítésében” az a szándék testesül meg, hogy felkészítsük hallgatóinkat arra, hogy képesek legyenek lépést tartani a fejlődéssel, megoldani a felmerülő problémákat, s ezzel megfelelni a jövőbeli kihívásoknak. Maga a terület nem tartozik azok közé, amelyekről azt mondhatjuk, hogy „már az ókorban is...” szisztematikusan foglalkoztak vele. Kétségtelen azonban, hogy a biztosítási szakterületen korábban kifejlődött a kockázat közvetlen mérésének és kezelésének igénye, mint a pénzügyi szféra egyéb (például befektetési, banki) területein. A származtatott termékek megjelenése az 1970-es évek elején, majd a derivatívák piacának rohamos növekedése, a pénzügyi piacok liberalizálása, a multinacionális cégek tevékenysége és számának gyarapodása (az utóbbiak, mint tudjuk, devizaárfolyam-kockázatnak vannak kitéve) lökést adott a kockázatkezelési igény növekedésének. A kockázatmérés kutatása nemzetközi jelentőségének növekedését bizonyítja, hogy G. Szegő a „Risk Measures fór the 21st Century” c. kötetben megjelent tanulmányában („On the (Non)Acceptance of Innovations”) a pénzügyi kutatások szakterületének „harmadik forradalmaként” emlegeti a téma iránt 1997-től kezdődően felgyorsult kutatási érdeklődést. A terület kutatását különösen aktuálissá teszi a másodrendű jelzáloghitelek piacáról kiinduló pénzügyi világválság. A jegyzet azzal a szándékkal íródott, hogy minél előbb hallgatóim kezébe tudjak adni egy magyar nyelvű oktatási segédanyagot. Jórészt az ezzel járó sietségnek köszönhetően, kimaradt belőle néhány fontosabb témakör (például a hitelderivatívák és a kopulák, valamint ezeknek a kockázatkezelésben történő alkalmazása). Ez utóbbiak számomra is kihívást jelentenek, elsősorban a friss tudományos eredmények oktatásba történő adaptálhatósága tekintetében. Nem mondok le azonban arról a szándékomról, hogy a fenti témakörök feldolgozását, érthető és alkalmazható módon történő leírását „adósságként” kezeljem a jövőre vonatkozóan. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tanult kockázati mérőszámok „értő” módon történő alkalmazásában, a megfelelő kockázatkezelési szemlélet és módszerek elsajátításában rendkívül fontosnak tartom a kritikus gondolkodást. Egy adott területen az ismeretek szintetizálására, illetve alkalmazására csak akkor válunk képessé, ha ezt megelőzően kritikusan - gondolkodva és nem fenntartás nélkül elfogadva - elemezzük a vizsgált problémához kapcsolódó ismereteket és jelenségeket. Nagyon fontos, hogy ennek a folyamatnak az eredményeként ne kizárólag a „hogyan”, hanem a „miért” kérdésre is igyekezzünk kielégítő választ adni. A fent mondottak miatt a Kockázatmérés és -kezelés tárgy oktatásában nagymértékben támaszkodni kívánok az egyes feldolgozott témakörökhöz kacsolódó aktuális magyar és angol nyelvű tanulmányok és (rangos folyóiratokban) megjelent cikkek elemző és értékelő megvitatására. Ez sok munkát kíván a hallgatóktól, mert azt várom, hogy egy adott hétre kiadott anyagból (természetesen a szemeszter elején meghatározott ütemterv szerint) előre felkészüljenek. Meggyőződésem szerint ez az ismeretekbe történő „kockázatmentes befektetés” idővel meghozza gyümölcsét. Jó tanulást kívánok!