Forradalom az irattárban - Információs jogok a múlt feltárásában

Abstract

Mindannyiszor, amikor a történelem során az állam a tudomány szabadságát politikai, ideológiai, vallási vagy egyéb korlátozásnak vetette alá, az az egész társadalom fejlődésének béklyójává vált. Történelmi tapasztalaton nyugvó igazság, hogy a tudomány szabadsága a haladás alapvető biztosítéka, és az az egyéni autonómiával is szorosan összefügg. A tudományos tételek, megállapítások és igazságok szabad keresése, továbbá a tudományos eszmék és nézetek szabad áramlása, így az egész társadalom, az emberiség, fejlődésének alapfeltétele és az individuum szabad kibontakozásának is egyik biztosítéka – mondja az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI. 24.) számú határozata. Az egykori állambiztonsági szervek által hátrahagyott iratokhoz való hozzáférés jogi szabályozásában három fő típust különböztethetünk meg: (*) első generációs alapjogi felfogáson alapuló jogalkotás – Németország. Az információs jogok, az önrendelkezés és a kommunikációs alapjogok jelentik e megoldás vezéreszméjét. (*) A harmadik generációs jogok körében megjelenő új jogon alapuló szabályozás – a többi volt szocialista ország, Magyarország kivételével. A harmadik generációs jogokból „generálódott” kollektív jogok közé tartozik – amint azt a Quintana-jelentésben bemutattuk – a népek megkérdőjelezhetetlen joga írott emlékezetük megőrzéséhez. (*) Magyarország Jognak látszó, de a jogalkotás alapelveit figyelmen kívül hagyó, politikai akarattal kierőszakolt szabályozás.