Gyermekkorban végzett húgyhólyag-megnagyobbítást követően fellépő szövettani változások klinikai és állatkísérletes vizsgálata

Abstract

Húgyhólyag-megnagyobbító műtétet gyermekkorban következetes szempontrendszer szerint végzünk. Ilyen összetett beavatkozásra többnyire olyan gyermekeknél van szükség, akikben legtöbbször veleszületett, organikus eredetű vizelettárolási rendellenesség áll fenn (leggyakrabban meningomyelokele – MMC –, húgyhólyag exstrophia). A műtét közvetlen indikációja a kis kapacitású, magas nyomású, rossz tágulékonyságú hólyag, ami a felső húgyutakra nézve magas kockázatot jelent. Műtét akkor jöhet szóba, ha a hólyag kapacitásának elérésére minden egyéb konzervatív és operatív próbálkozás sikertelen volt. A húgyhólyag tároló funkciójának javítása mellett a vizelet tartásával és ürítésével is foglalkozni kell. Szoros értelemben véve a vizelettartó képesség javítása hólyagnyak plasztikával, a vizeletürítő képesség létrehozása az urethrán vagy művileg létrehozott katéterezhető csatornán keresztül (pl. vesico-appendico-cutaneostomia) történő tiszta intermittáló (ön)katéterezés útján valósítható meg. A húgyhólyag műtéti megnagyobbítására (augmentáció) napjainkban számos módszer ismert. Erre leginkább a gastrointestinalis traktus valamely teljes falvastagságú szegmense vagy ezek kombinációi használhatók fel. Az augmentátum típusa alapján így megkülönböztetünk gasztrocisztoplasztikát (GCP), amikor gyomorral, ileocisztoplasztikát (ICP), amikor vékonybéllel és kolocisztoplasztikát (CCP), amikor vastagbéllel történik a húgyhólyag megnagyobbítása. Napjainkban leggyakrabban vékonybél-szegmentummal történik a húgyhólyag megnagyobbítására. A gastrointestinalis traktus valamely szakaszának a húgyhólyagba ültetése, a heterotópiás nyálkahártya jelenléte miatt számos szövődmény lehetőségét hordozza magában, melyek kb. 30%-ban tünetek nélkül, lappanva alakulnak ki. Ezért az augmentált betegek hosszú távú nyomonkövetése elengedhetetlen. Az egyik legsúlyosabb, patomechanizmusát és rizikófaktorait tekintve legkevésbé ismert szövődmény, a malignus elfajulás lehetősége. A húgyhólyag műtéti úton történő megnagyobbításának elterjedésével a nyolcvanas és kilencvenes években egyre több közlemény jelent meg, amelyek egyegy eset kapcsán a malignus transzformáció fokozott kockázatára hívták fel a figyelmet.