A büntetőjogi felelősség helye és ultima ratio szerepe a felelősségi alakzatok rendszerében

Abstract

A büntetőjog ultima ratio jellege, illetve a büntetőjog mint végső eszköz szókapcsolatok a magyar Alkotmánybíróság munkásságának kezdeti éveiben jelentek meg, és attól kezdve jelen vannak a testület gyakorlatában, megjelennek a büntetőjogi tankönyvirodalomban. A PhD értékezés ennek az önállóan nem kutatott, jellemzően a szubszidiaritással és a büntetőjog fragmentáris jellegével összefüggésben hivatkozott koncepciónak a feltárásával foglalkozik. Kutatja az ultima ratio eszmei gyökereit, értelmezi annak felfogását a büntetőjogban, a kriminálpolitikában és alkotmányos szempontból hazánkban és külföldön. A kutatás feltárja az ultima ratio felfogás tételes jogi kapcsolódásait, meghatározza, hogy mely bűncselekményi területeken kérdőjeleződik meg a büntetőjogi beavatkozás végső eszköz mivolta, vázolja büntetőjog ultima ratio jellegének vizsgálati szempontrendszerét, javaslatot fogalmaz meg a koncepció tételes jogelvi megjelenítésére.

The ultima ratio nature of criminal law (criminal law as a last resort) appeared in the early years of the work of the Hungarian Constitutional Court, and since then they have been present in the practice of the body, appearing in the criminal law textbook. The PhD thesis addresses this unexplored concept, typically referred to in the context of subsidiarity and the fragmented nature of criminal law. The dissertation identifies the ideological roots of the ultima ratio, interprets its perception in criminal law, criminal policy and from a constitutional point of view in Hungary and abroad. It determines in which areas of crime the nature of the last resrt role of criminal intervention can be questioned. It outlines the system of criteria for examining the ultima ratio nature of criminal law, and formulates a proposal for the normative legal representation of the concept