Roncsolásmentes régészeti módszerek alkalmazása római kori vidéki települések régészetében Magyarországon

Abstract

Munkámban alapvetően légirégészeti anyagokra alapozva, de lehetőség szerint egyéb roncsolásmentes régészeti módszereket is felhasználva, és egy szűk területen ásatással is hitelesítve vizsgáltam a Dunántúl római kori vidéki településeit. A rendelkezésemre álló forrásanyag mennyiségi és területi korlátai ugyan csak bepillantást engednek a kérdés vizsgálatába, így inkább az évek során kialakított „módszertani kör” alkalmazási lehetőségeire kívántam helyezni a hangsúlyt, és felhívni a figyelmet arra, hogy hazánkban is elengedhetetlen és létfontosságú lenne a felvázolt, komplex szemléletmódú kutatás ahhoz, hogy a lelőhely-típusokhoz kapcsolódó történeti kérdésekről minél szélesebb körű információval felvértezve alkothassunk képet. A feldolgozott közel 50 lelőhely a nyilvántartásba vett római kori vidéki kő- vagy kőalapozású épületeket mutató helyszíneknek ugyan alig több mint 5%-át teszi ki, de teljesen eltérő jellegű és minőségű információval szolgál. A korábbi, jellemzően ásatásokra hagyatkozó kutatásokkal szemben átfogó képet mutat a lelőhelyeken található épületekről és környezetükről, sokszor más időszakba vagy korszakba tartozó jelenségeket is felfedve tájékoztat a villagazdaságok és civil települések viszonyrendszeréről, esetenként pedig tágabb környezetükkel való kapcsolatukról és a lehetséges úthálózatról is. Az általános légirégészeti felderítésen túl a lelőhelyek egy szűk csoportján geofizikai mérésekre, és más terepi kutatásokra is sor került. Azon túl, hogy a különböző módszerek ötvözete más és más jellegű adatokat mutat, egymást kiegészítve, az épületekről és környezetükről, a lelőhelyek határáról, esetleg szerkezeti sajátosságokról is tájékoztathat. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a vizsgálatok során alapvető fontosságú volt a fémanyag felgyűjtése is, amely már a feldolgozásának a kezdeti szakaszában is igazolta, hogy a szóródási képen keresztül, és természetesen a történeti adatok tekintetében is pótolhatatlan információt jelent. Külön kiemelném, hogy a szakmát még napjainkban is megosztó fémdetektoros kutatásokban a legnagyobb segítséget a civil, múzeumbarát fémkeresősök jelentik, akik nélkül akár egyetlen lelőhely anyagának felkutatása is szinte megvalósíthatatlan feladat lenne. A Baranya megyei lelőhelyeken néhány kisebb ásatásra is sor került az elmúlt években. Ezek egyik legnagyobb eredménye, hogy oda-vissza hitelesítik a megfigyeléseket, vagyis általuk ellenőrizhetők a roncsolásmentes adatokból levont következtetések, illetve a segítségükkel jelölhetők ki a további kutatási területek, és a felhasználandó technológiák. A kutatások során igyekeztem az elérhető legújabb technológiákat használni. Közülük is kiemelendők a nagy pontosságú és részletességű RPAS/UAV felmérések, valamint a fényképalapú 3D dokumentáció. Mindkettő szerepét alapvetőnek gondolom a régészet minden területén, és remélem, hogy mielőbb elterjednek a hazai kutatásokban is.