A hazai fogyatékossággal élők utazási szokásainak és az akadálymentes turizmus Magyarországi helyzetének feltáró elemzése: kutatási összefoglaló

Abstract

Az állandóan vagy ideiglenesen, születésüktől fogva vagy azóta szerzett akadállyal élők száma a világ teljes népességéből milliárdos nagyságrendű, és ez a speciális helyzetű és igényű csoport mind számosságában, mind arányában növekvő csaknem minden országban. Ahhoz, hogy nem fogyatékossággal élő társaikhoz hasonlóan teljes életet tudjanak élni, a mindennapi életben használt térpályák és épületek használhatóságának biztosításán túl többek között arra is szükség van, hogy utazni tudjanak, hogy részt vehessenek a „boldogító utazásban”, a turizmusban. Ez nemcsak etikai kötelessége a szakmának, de jól felfogott anyagi érdeke is, mert a fogyatékossággal élők (és sok esetben a velük utazó kísérők) a turizmus komoly, még messze nem teljes mértékben kihasznált piaci potenciálját is jelentik. A helyzet javításához az akadálymentesítés nemzetközi egyezményekben és magyar jogszabályokban előírt rendelkezéseinek való megfelelés mellett a társadalom érzékenyítésére, a lakosság fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos attitűdjének megváltoztatására is szükség van, akárcsak az utazási szektorban dolgozók érzékenyítésére, képzésére, és természetesen a turisztikai létesítmények és szolgáltatások (utazási eszközök, szálláshelyek, vendéglátóipari létesítmények, attrakciók) mindenki számára nem csak fizikai értelemben történő elérhetővé, akadálymentessé tételére. A lentiekben bemutatásra kerülő kutatási eredményekből az is egyértelműen látszik, hogy a vizsgált célcsoport tagjai körében az utazási kedv és az utazási gyakoriság nagyobb az országos átlagnál. A motivációjuk és érdeklődéseik alapján hasonló turisztikai attrakciókat és szolgáltatásokat keresnek, mint a nagy többség. Az is visszaigazolást nyert, hogy ha a fizikai elérhetőség egyes területeken jelentősen fejlődne (közösségi közlekedés, extrém sportok elérhetősége, akadálymentes turista útvonalak), akkor ugrásszerűen megnőne a kereslet. A fogyatékosággal élők körét nem lehet egyértelműen lehatárolni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nemzetközi közegészségügyi szervezete, az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) adatai szerint a Föld lakosainak több mint 15%-a él valamilyen fogyatékossággal (WHO 2011), azaz minden hatodik ember érintett. Magyarországon a népszámlálási adatok némi ellentmondást rejtenek magukban. A 2011. évi Népszámlálás során a teljes népességen belül 490 578 ember vallotta magát fogyatékosnak, a 2016-os mikrocenzus adatai szerint a fogyatékos emberek száma 408 021 fő volt. A magukat fogyatékosnak valló emberek közel fele 60 év alatti, ami hozzávetőlegesen 200 ezer főt jelent. Ha figyelembe vesszük a fent említett WHO adatot és ezt összevetjük a hazai népszámlálási adatokat, akkor látható az 5 és a 15% közötti hatalmas különbség. Nyilván ez nem a hazai lakosság átlagon felüli egészségügyi állapotából következik, hanem a felmérés módjából. Vélelmezhető ugyanis, hogy az öregséggel járó egészségkárosodással rendelkezők széles körének tagjai (például látás- és/vagy hallásproblémával, vagy mozgásokban meglévő akadályoztatással rendelkezők) nem tekintették önmagukat fogyatékossággal élőnek. Ezen a téren módszertani változást eredményezett a 2022-es népszámlálás, amely már nem csak a fogyatékossággal, hanem az akadályoztatással élésre is rákérdezett. A KSH által a 2022. őszén megvalósult népszámlálás adatfelvétele során a KSH honlapja szerint összesen mintegy 9,2 millió személyi kérdőív érkezett be. Az egészségi állapotra vonatkozó – nem kötelező – kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki (6,9 millió fő). A válaszadók 72 százaléka, vagyis 5 millió fő nem számolt be egészségi problémáról. Tartós betegséget 1,7 millióan jeleztek (a válaszadók 24,6%-a), 639 ezren nyilatkozták, hogy az egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket (a válaszadók 9,3%-a), és 270 ezren élnek fogyatékossággal (a válaszadók 3,9%-a). Annak ellenére, hogy különböző nagyságú volt az egyes – hasonló célból feltett – kérdésekre válaszolók száma (nem volt kötelező minden kérdésre választ adni), és ez eltéréseket okozhatott a végleges, számszerű adatokban, illetve az adatokon torzíthatott a kérdőív kérdéseinek és válaszainak struktúrája, a válaszlehetőségek kategóriáinak megnevezése és számossága, valamint az önbevalláson alapuló adatfelvételi módszertan egyaránt, az adatok megfelelő alapot jelenthetnek bizonyos összefüggések levonásához és következtetések megfogalmazásához...