A zenei megértés problematikája narratológiai megközelítésben

Abstract

Az értekezés arra kíván rávilágítani, hogy egy, a narratív interpretáció különböző szintjeit feltételező filozófiai modell milyen adalékokkal szolgálhat a zenei megértés processzussának narratológiai alapú elméletéhez és ezáltal azoknak a narratológiai alapú gondolatkísérleteknek a továbbgondolásához, amelyeket az a probléma hívott életre, hogy miként szolgálhatnak a befogadói narratívák a megértés pszichodinamikai szintjén megjelenő személyes asszociációk keretéül. A disszetrtáció elsődleges célja tehát egy, a zenei megértés alapjait megvilágító narratológiai modell fogalmi kereteinek meghatározása. Ezt a célkitűzést a zenetudomány, és -pszichológia területén született narratológiai koncepciók, valamint az explicit és implicit narratívaszintek kölcsönhatását feltételező tudatfilozófiai modellek szintézisével kívánom megvalósítani. E szintézis eredményeként a vonatkozó szakirodalom áttekintésével és zeneművek elemzésével arra próbálok rávilágítani, hogy a zenei megértés folyamata olyan narratívák metszéspontjában valósul meg, amelyek alapvetően két szinten rendeződnek el. A művek által közvetlenül megjelenített, explicit narratívák és a művek stíluselemeiben kódolt, és az alkotó, valamint előadó közlési folyamathoz való viszonyát reprezentáló, implicit narratívák együttes reprodukciója a befogadó észlelt művel és a befogadás szituációjával kapcsolatos saját narratíváinak mozgósításával történik meg. Ezek a befogadói narratívák jelentik a megértés pszichodinamikai szintjén megjelenő személyes asszociációk keretét. A művek értelmezését meghatározó explicit és implicit narratívák megfelelő rekonstrukciója szükségessé teszi a művek alkotásakor és előadásakor érvényes társadalmi és kulturális metanarratívák ismeretét és az alkotói, előadói szándékok ennek megfelelő megragadását. Az alkotói, előadói szándékokat felismerhetővé tevő háttértudást magában hordozó történetek azonban a művel kapcsolatos más (a művel és a mű által megjelenített narratívával, valamint a befogadás szituációjával kapcsolatos) befogadói narratívákkal összekapcsolódva válnak a zenei interpretáció alapjává. Az elemzések során annak az általános hipotézisnek az igazolására vállalkozom, hogy minden zenemű megjelenít olyan explicit és implicit narratívákat, amelyek személyes asszociációk kereteiként működő befogadói narratívákkal összekapcsolódva válnak a művek értelmezésének fundamentumaivá.