A pécsi jezsuita Pius Gimnázium története (1912–1948)

Abstract

„Ezt az épületet gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök építtette. Itt működött az általa alapított Jézus Társasági Pécsi Pius Katolikus Főgimnázium 1914-től 1948-ig az egyházi iskolák államosításáig” – hirdeti a tábla a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának és Természettudományi Karának épületén. Mégis az egyetem polgárainak nagy része nem tudja, hogy az az impozáns épület, amely ma a két karnak otthont ad, eredetileg milyen céllal jött létre, s Pécs emlékezetéből is némileg kikopott a Pius Gimnázium. Ez azért nagy veszteség, mert a Pius Gimnázium esetében nem csupán egy átlagos középiskoláról beszélhetünk, hanem egy, az oktatás és nevelés színvonala és infrastrukturális lehetőségei tekintetében párját ritkító oktatási intézményről. A gimnázium rendelkezett bentlakásos nevelőintézettel, sportkomplexummal, uszodával, botanikus kerttel, színházteremmel, saját zenekarral, gazdagon felszerelt szertárakkal, s változatos önképzési lehetőségekkel. A Pius Gimnázium jezsuita tanárai és nevelői pedig szaktudás és elhivatottság tekintetében egyaránt kiváló pedagógusok voltak. A Pius Gimnázium tehát unikális jellegénél fogva megérdemli, hogy a neveléstörténeti kutatások nagyobb figyelmet szenteljenek neki. Az pedig méginkább méltóvá teszi a kutatásra, hogy ezen egykori iskola nevelési gyakorlatából napjaink pedagógiája is sok inspirációt meríthet. Ezen motivációk vezettek rá, hogy a Pius Gimnázium kutatásával kezdjek foglalkozni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy bár több rövidebb írás született a gimnázium történetéről, egy elsődleges forrásokon alapuló, tudományos igénnyel megírt történeti összefoglalás az iskola teljes történetéről mindeddig nem született. Az értekezés ezért azt a célt tűzi ki maga elé, hogy monografikus jelleggel mutassa be a Pius Gimnázium teljes történetét eddig még nem vizsgált elsődleges forrásokra támaszkodva.