A lipid raft diszrupció hatásának vizsgálata Tranziens Receptor Potenciál ioncsatornák aktiválhatóságára

Abstract

A fájdalom csillapítása és a fájdalomcsillapító gyógyszerek felfedezése mind a mai napig igen fontos területe az orvosbiológiai kutatásoknak, hiszen a modern kor egyik legjelentősebb gazdasági és egészségügyi problémáját jelenti a központi és/vagy perifériás idegrendszer diszfunkcióján alapuló neuropátiás fájdalom. Ennek a kórállapotnak a kezelése nagy kihívást jelent, hiszen a klasszikus gyógyszeres terápia, mint a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) – leggyakrabban pl. diklofenák, ibuprofen -, illetve opioidok – pl. a gyenge opioid hatású tramadol, vagy az erősebb morfin, illetve fentanil – nem rendelkeznek kielégítő terápiás hatással és/vagy nem alkalmazhatóak hosszú távon a mellékhatások (pl. NSAID kiváltotta gyomorfekély, opioid dependencia) miatt. A ma elfogadott terápiás protokollok éppen ezért egyéb indikációban alkalmazott gyógyszerekkel – úgynevezett adjuváns analgetikumok (pl. antiepileptikumok, antidepresszánsok) - próbálják enyhíteni a betegek fájdalmát, azonban számos esetben ezekkel sem érhető el megfelelő terápiás hatás (1). Éppen ezért van szükség új terápiás megközelítések kutatására, amelyek eltérnek a klasszikus farmakológiai receptor-antagonizmustól, hiszen a neuropátiás fájdalom kialakulásában nagy szerepet játszó Tranziens Receptor Potenciál (TRP) ioncsatornák esetében ezek közül több próbálkozás is elbukott az elmúlt évtizedekben. Kutatócsoportunk új megközelítése a kapszaicin-érzékeny érzőideg-végződéseken megtalálható TRP Vanilloid 1 (TRPV1) és TRP Ankyrin 1 (TRPA1) receptorok aktivációs mechanizmusainak alternatív befolyásolásán alapul, amelynek lényege a sejtmembránok mikrodoménjeinek – úgynevezett lipid raftok – és TRP fehérjék közötti hidrofób kapcsolatok megbontása.