„Ablak a világra” Egy moduláris, komplex szemléletű prevenciós olvasási képességfejlesztő program elméleti háttere és modellje

Abstract

A gondolatok grafikus nyelvi jelekkel történő rögzítése lehetővé teszi a világról alkotott ismeretek elsajátítását, átörökítését. Az információ- és a tudásszerzés biztos alapokon álló olvasási tevékenység nélkül elképzelhetetlen. Olvasástechnikai és szövegértő képesség birtokában hozzáférhetővé válik a tudás, amely már felhalmozódott az emberi megismerés során. E készségek összehangolt működésének pontossága, gyorsasága, automatizmusa, valamint motivált és tudatos alkalmazása jelentős mértékben befolyásolja az emberi életút minőségét: elérhetővé teszi a betűk, szavak, gondolatok világát vagy elzárhatja a reális esélyt a társadalmi beilleszkedésre. A világ látható, hallható, tapintható körülöttünk: az érzékszervi, észlelési élmények alapjaiban határozzák meg a fejlődő ember motivációját, odafordulását közvetlen környezete felé. A megismerés folyamata olyan ablakot nyit a világra, amely semmi mással nem helyettesíthető: mentális képek, fogalmak, emléknyomok formálódnak, viszonyulások, attitűdök alakulnak ki. A vizuális úton megjelenített, esetünkben az írott nyelv által közvetített információ befogadása és feldolgozása – mint a tudatos emberi megismerés egyik alapköve – a tanulás, a fejlődés hajtóerejévé válhat, ellenkező esetben azonban egész életre kiható szakadékot is képezhet az egyén számára. Ideális tanulási folyamat során a kinyíló ablak egyre nagyobb részt mutat meg a megismerhető valóságból: kitágul a látókör a tudás egyre magasabb szintjei felé. Az olvasási problémákkal küzdő gyermekek, tanulók életében ez a folyamat céltudatos pedagógiai támogatást igényel. Pedagógusaik számára nagy felelősség, hogy nyelvünk jelrendszerének elsajátítását kompetens módon és türelmesen segítsék, szemléletükben és módszertanilag is felkészültek legyenek egyik legfontosabb készségünk megalapozásában és megerősítésében. E tudatos pedagógiai munka eredménye élethosszig kamatozik, ha az olvasástanításra nem célként, hanem eszközként tekintünk, amely áthatja életünk szinte valamennyi területét.