MOTIVÁLATLANOK, VAGY ROSSZUL MOTIVÁLUNK? A tanulási motiváció vizsgálata a 9-11. évfolyamra járó szakképző iskolások körében

Abstract

A társadalmi fejlődés központi kérdése, hogy a felnövekvő generáció megismerje az előző nemzedékek által felhalmozott tudást, tapasztalatot, mert ez adja az alapját a további fejlődésnek. A 20. század második felétől az eddiginél még nagyobb tudományos és technikai fejlődésnek vagyunk szemtanúi. Amennyiben az oktatás csupán a régi tudás átadására törekszik, és nem készíti fel a fiatalokat a gyors változásokhoz való alkalmazkodásra, nem tudja betölteni társadalmi funkcióját. A szakképző iskolákba egyre kevesebb és gyengébb képességű diák kerül be. A motiválatlan tanuló nem válik jó szakemberré. A munkaerőpiac azonnal alkalmazható, naprakész tudást vár el azoktól, akik a munka világába lépnek. Ma már a megszerzett tudás nem egy életre szól, és csak az tudja biztosítani munkaerőpiaci stabilitását, aki kész és képes a megújulásra, aki hajlandó alkalmazkodni az elvárásokhoz, továbbképezi magát, vagy átképzésen vesz részt, lépést tart a technológiai fejlődéssel. A felnövekvő generáció már nem tanítható meg mindarra a tudásra, amire élete végéig szüksége lehet, ezért az iskolák feladata, hogy a diákok olyan kompetenciákra tegyenek szert tanulmányaik során, amelyek a mindenkori technikai újdonságok, illetve az újonnan megjelenő szakmák elsajátítását lehetővé teszik (Sütő, 2019). Régóta foglalkoztatja a pedagógusokat az a kérdés, hogyan lehet a tanulók érdeklődését felkelteni, a tanulás iránti elkötelezettségüket fokozni. Mi ösztönzi az egyes diákokat a minél jobb tanulmányi eredmény elérésére, szemben másokkal, akik csupán a tanulás elkerülésére törekszenek. A szakképző iskolában oktatók gyakran szembesülnek azzal a ténnyel, hogy a velük szemben, az iskolapadban ülő diákok egy része nem akar a tanórai feladatokban részt venni, nem akar tanulni. Az iskolai eredményesség szempontjából kardinális kérdés, milyen faktorok hatnak a tanulási motivációra, hogyan növelhető az oktatás hatékonysága. A tanulók nem jellemezhetők a motiváció meglétével vagy teljes hiányával. Minőségi különbségek vannak abban, hogyan válnak a tanulók motiválttá, és ezek a különbségek jelentősen befolyásolják a teljesítményüket. A kutatók és a pedagógusok már régóta igyekeznek megoldást találni a fenti problémákra, azonban az eredmények még váratnak magukra. A változások csak a kutatók, pedagógusok, diákok alkotta triász közös összefogásával valósíthatók meg. Ehhez szükségesek, hogy a kutatási eredmények mentén haladva a mindennapi oktatásban is megvalósuljanak azok a tevékenységek, amelyek megoldást jelenthetnek a problémára. A fentiek jelentették a kiindulási pontot, hogy elkezdjük a tanulási motivációt kutatni, a formáit, forrásait, a befolyásoló tényezőket. A szakirodalom tanulmányozása mellett a szakképző iskolásokat helyeztük a kutatás középpontjába. Azokat a diákokat, akiket a munkaerőpiac a szakmai vizsga letétele után vár, hogy szakember utánpótlását biztosítsa. Ezek a diákok nem jutottak be a szakgimnáziumba, néhány esetben kötelezően beiskolázták őket valamelyik szakmára, gyakran hátrányos helyzetűek.